A Solo sokaknak ismerősen csengő név lehet, igazság szerint a betéti kártya mellett más jelentésével is foglalkozunk ebben a cikkben. De kezdetként, a betéti kártya.
A Solo annó az Egyesült Királyságban volt ismert, mint betéti kártya, kezdetben a Switch testvérkártyájaként került bevezetésre, de később a Mastercard vállalat Maestro betéti kártyájával került viszonyba.
Útnak indítója a Switch Card Scheme volt, még 1997. júliusában. Különlegesebb ügyfelek számára volt kigondolva, betétszámlákon való használatra, olyan személyeknek, akik Switch vagy Maestro kártyára nem jogosultak. Ebbe a kategóriába esnek pl. a tizenévesek.
A Solo kártyarendszer története nem sikerült nagyon hosszúra, hiszen 2011. március 31.-én használata végleg megszűnt.
A Solo kártyái többfunkciós készpénzkártyaként működtek, több, különböző bank által kerültek kibocsátásra, más és más feltételekkel:
A csavar a történetben, hogy a NatWest Group és a HSBC Bank is VISA Debit kártyát bocsátott ki. A VISA Electron működési rendszeréhez hasonlóan a Solo kártyák esetében is szükség volt minden egyes tranzakció alkalmával a kibocsátó bank elektronikus engedélyére.
Erre az elektronikus engedélyre azért volt szükség, hiszen, amennyiben nem lett volna elegendő elszámolt pénzeszköz a kártya tulajdonosának számláján, a tranzakció nem kapta volna meg az engedélyt.
Bár a Solo kártyák kapcsolódtak a SWITCH feldolgozási rendszerhez, később Maestro-ként (a névváltást követően), mégis voltak olyan kereskedők, akik a számlázási rendszerükön keresztül különbséget tettek a SWITCH és a Solo között, hogy meg tudják akadályozni a 18 éves életkort be nem töltött személyek online vásárlását.
Egy magas szinten ellenőrzött felhasználási mechanizmusról beszélhettünk a Solo kártyák esetében, épp amiatt, hogy kiskorúak számára is elérhetőek voltak. Igazság szerint a kiskorúak mellett más, különlegesebb ügyfél kategóriának is kibocsátottak Solo kártyákat, pl. a rossz hitel-múlttal rendelkező ügyfeleknek is, ezáltal csökkenteni tudták a bankokra háruló felelősséget.
Ennek a szoros felügyeleti rendszernek lenne egy példája adott online élelmiszer boltok esete, melyek megtagadták, hogy Solo kártyát használjanak a fizetésnél, ha a vásárló alkoholos italokat vagy borotvapengét próbált vásárolni.
Megvoltak így hát a Solo kártya maga előnyei, de, mint említettük 2011 óta kivették a forgalomból ezt a rendszert.
Ma már a Solo kártya hallatára az emberek többségének gondolatai nem az egykori fizetési eszközre irányulnak, hanem erre a szórakoztató, családi kártyajátékra.
A Solo kártyajáték, melyet Thomas Pauli tervezett, számos erősséggel bír sok más kártyajátékkal szemben:
A játék célja, hogy a játékosok megszabaduljanak a kezükben lévő, az osztáskor kapott 8 kártyalaptól a megfelelő kártyák eldobásával. A játékot az akciókártyák jelenléte dobja fel, s ezek okozzák a legtöbb fordulatot a játék menetében.
Ha egy esős vasárnap délutánra közös programot kerestek, akkor bizony a Solo kártyajátékot érdemes latba venni.